A szerelem után a barátság az egyik legnehezebb fogalom, mégis próbálom definiálni. Mindig ott vagyunk egymásnak, segítünk a bajban, együtt sírunk, vagy épp megszakadunk a röhögéstől. Ez persze sablon, ugyanis rengeteg minden van még mögötte...
Mondj annyit, hogy HAMS! Én meg szakadok a röhögéstől... Mint tegnap este, amikor meghallottuk, hogy valaki elment az asztalnál. Úgy láttam ez is csak nekünk volt vicces... :)))
Most pedig engedd meg, hogy egy kis nosztalgiázásra invitáljalak!
Emlékszel...?
Én emlékszem amikor még nem ismertük egymást személyesen és elsétáltunk egymás mellett. Aztán jóba lettünk és rendszeresen ittunk a padon és meséltünk egymásnak, majd megbeszéltük, hogy ez 40 év múlva is így lesz. Néha fogtuk magunkat, elmentünk karaoke-zni és elordibáltuk a BAD-et, meg a Raining ment. Emlékszem a rengeteg kutyasétás körre, vagy arra, amikor elaludtunk miközben a fiúk x-boxoztak. Emlékszem arra is, hogy egyszer összevesztünk egy hónapra, már nem is tudom min, de akkor is megkerestél...
Tavaly Szilveszter, amikor 20 órát dolgoztuk le együtt, és a Xuxura, amit azóta is csak veled vagyok hajlandó inni. Meg a karácsony ízű piára, amit azóta sem sikerült megtalálni, ezzel együtt pedig az ezeréves Free-s bulikra. Mekkorát röhögtünk, amikor bezártam magam nálad a mosdóba és nem tudtam kijönni... Amikor éfélkor nekiálltunk melegszenyót gyártani. Aztán a Salsa-s beülések, a 20. születésnapomra sütött fehércsokis torta, a hajfestés, Elmo's song, Mahna mahna, a felejthetetlen Britney koncert, amit üvöltve csápoltunk végig, a szröny a szekrényben/kukában, a kismosolygós szmájlit, amit azért nem szeretünk, mert álszent, és még napokig sorolhatnám...
Sok-sok vidám emlék, amik nap, mint nap előjönnek. Mellesleg csak mi tudjuk, hogy milyen, amikor húscafatok potyognak a plafonról.
... and now, let's rediscover why we're best friends! ;).
Nem nem csak azért vagy a legjobb barát, akit az ember lánya kívánhat, mert ennyi mindenen keresztül mentünk, hanem mert az vagy, aki. Egy ritka értékes, szókimondó, laza és életvidám személy, akit tényleg ki kéne találni, ha nem lenne. Ha kell lehülyézel, furán nézel, aztán megölelsz, mert tudod jól, hogy a helyemben te is így cselekedtél volna.
... Aztán megint csak röhögünk egyet, annyit mondasz "Hát jó", majd bekapsz egy dm-es cukorkát.
Szeretlek, Eni!
