Az évek csak telnek, én viszont valahol mélyen, naiv módon mégis remélem, hogy ez csak a legrosszabb rémálmom. Hogy majd egyszer újra jó érzés lesz belépni a lakásba, Michael Jackson Bad-jére besétálni, és élőben látni a mosolyt, ami a legnagyobb téli sötétségben is mindent beragyog. Eljárni a medvetáncot, ha valami sikerült, vagy dobozos jégkrémet enni a Mentalista alatt, ha valami nem. A temetőnek és a kórháznak a közelébe sem menni, csak végre eljutni Párizsba, az Eiffel toronynál piknikezni és fotózkodni Goofy-val.
Most nem sírnék, hanem mosolyogva tömném magamba a tortát, és úgy várnám a közös nyaralást, mint Te az esküvőmet. Beszélgetnénk a diplomaosztóról, meg arról, hogy milyen boldog vagyok Csodafickóval, és minden apróságról, mert alig várom, hogy megoszthassam Veled.
Na de ennyit rólam, önző vagyok és folyamatosan panaszkodom, pedig ez most Rólad szól!
Nagyon boldog születésnapot, Anyu...
