Állítólag akkor szeretünk valakit igazán, ha nem tudjuk megfogalmazni, hogy miért is szeretjük. Ebből ugyanis kiderül, hogy nem érdekből, vagy bármiféle önző szándék, esetleg külsőségek miatt. Holott egy "nem tudom" mögött néha igenis sok információ rejtőzködik, csak valamiért nem mer előjönni. Vagy csak nehéz lenne felsorolni azt a rengeteg dolgot?
A kérdező válaszokat akar, pedig azok csak szavak. Persze jelentékteljesek, de mintha csak útban lennének. Fennáll a veszély, hogy túl sokat mondanak, vagy épp túl keveset és csalódást okoznak. Vagy meglepetést?
Fogalmam sincs... Kockázat nélkül nincs boldogság, mégis inkább beszéljenek a tettek.
