Britney Spears a napokban megosztott egy fotót Facebook profilján, egy üzenettel, miszerint néha jobban szeretne ismét írni, gépelés helyett.
Érdekes, hogy számunkra már elképzelhetetlen, hogy gépelés helyett a manapság régimódinak számító írást válasszuk. Holott őseink általában a véleményem szerint sokkal személyesebb, kézzel írott levelek segítségével kommunikáltak.
Vegyünk például egy kézzel írott levelet 1975-ből, melyet egy bizonyos Sanyi írt. Az "alkotás" kissé szomorú hangvételű, címzettje pedig Grosz Ilona. Az irományban Sanyi leírja, mennyire elkeseredett, szerelmi bánat gyötri. Ugyanis Sándorunk szerelmett vallott Ilonka néni 21 éves lányának, aki visszautasította őt. Sanyi leveléből kiderül, hogy a negatív válasz annak volt köszönhető, hogy a fiatal gyönyörűség egy másik férfinak adta szívet, akivel tragikus módon motorbalesetet szenvedett. A történtek ellenére Sanyi elárulta, hogy bár szerelme viszonzatlan maradt, a hölgy egy roppant értékes és különleges kincs, nagyon csinos és szép is, aki a legjobbat érdemli és bármikor talál magának valakit. Ám akárki mellett úgysem fog leállni, ő annál okosabb. A fiatal férfi búcsúzóul minden jót kíván és megosztja, hogy több, mint való, január 17-én leszerel. Mivel az 1953-as születésűek állítólag januárban leszerelnek.
Hát nem megható történet? A levelet a karácsonyi szélvihar másnapján találtam a lépcsőházban. Miután elolvastam, mosolyogtam, mégis könnybe lábadt a szemem. Az írás ugyanis nagymamámnak volt címezve, és az ifjú "szívtipró" hölgyemény, Ágika, nem más, mint az Anyukám.
