Bármennyire szeretnék bárkit is felkészíteni arra, hogy mi következik egyes bejegyzéseimben, sajnos maximum annyit tehetek, hogy kiírok elé valami ilyesmit: Vigyázz, személyes! De ezt nem teszem, mert úgy gondolom, hogy mivel az én blogom, egyértelműen a saját, személyes gondolataimat tartalmazza, akárcsak pl. a tiéd. Emellett jól esik, ha valakinek tetszenek az írásaim, de abban azért reménykedem, hogy nem szorongatok szíveket, az valahogy nem lenne az én stílusom.
Köszönöm szépen a beszámolódat Párizsról! Igazán kedves Tőled, hogy leírod tapasztalataidat, észrevételeidet, élményeidet. Értékelem. Tudod, én nagyon szeretek utazgatni. Lehet, hogy Párizsban még nem, de már számos helyen megfordultam és eddig még sosem használtam útikönyvet. Idegenvezetőre sem volt szükségem, szabályosan kiakasztanak. Mert én szeretem magam tapasztalni, észrevenni, és átélni az esetleges utazások rejtelmeit, szépségeit, hibáit, minden egyes pillanatukat. Örülök annak, hogy te is részese lehettél, és hogy jól érezted magad Párizsban, bár őszintén szólva az eddig látottak alapján ez nem lep meg, ki ne élvezné?
Most pedig zárom soraimat, elvégre, hogy szavaiddal éljek, meg kell hódítanom Párizst...
Köszönöm az őszinteséged, valamint a jókívánságokat. Nem tudom mit írhatnék még... Kívánom, hogy légy boldog! Hódítsd meg a világot! Feltéve, ha van kedved hozzá...
Üdvözlettel:
Gimesi-Merkler Nikolett
