Amikor belépünk egy helyre, ami tele van ismerőssel, gyakran megjegyzéskkel üdvözölhetnek minket. Így történt velem tegnap is. Volt aki azt kiáltotta, hogy megérkezett a hercegnő, de olyan is akadt, aki csak egy "cső"-re méltatott. Az ilyesmit igyekszem nem magamra venni, elvégre mégiscsak én vagyok A Hercegnő...
Modern prototípusa vagyok a már említett fajnak, ugyanis tíz ledolgozott óra után jelentem meg egy kerti összeröffenésen. Nem kellett sok, bekövetkezett az, ami már várható volt érkezésem pillanatában...
Hercegnő becsípett. (Nem csak én, mindenki...)
Hercegnő és hercegjelöltje veszekedtek. (Minden pár szokott... Az udvari bolondoknak, illetve szolgáknak ezer köszönet, hogy az ajtóban hallgatóztak!)
Hercegnő jelenléte általában balhét idéz elő. (Köztudott, hogy az igazán jó bulikon vannak a legcsúnyább összetűzések, de természetesen az én hibám minden.)
Az élet tehát nem egyszerű, főleg ha az ember lánya hercegnő, ugyanis mindenki tud róla mindent, néha többet is, mint ő saját magáról.
Mielőtt engem kritizálsz, nézz mélyen magadba! Beszélj rólam nyugodtan, ha ennyire jól esik, de hagyj élni! Mert engedélyt kérni senkitől sem fogok... Ugyanis én vagyok A Hercegnő.
