2011.03.19.
20:43

Írta: Original Doll

Tonight I'm lovin' you

 A napom nagy részét azzal töltöttem, hogy azon gondolkodtam, vajon miért van az, hogy az élet akkor állítja választás elé az embert, amikor leginkább zavarodott!? Nagyon le vagyok maradva, nem ilyesmiken kéne filozofálnom, de egyszerűen semmihez sincs lelkierőm. A muszáj viszont nagy úr.

Összekötöttem a kellemest a hasznossal, elindultam a messzi plázába kötszerért, meg szellőztetni a fejem. Mikor már majdnem ott voltam a célvonalban, úgy döntöttem, hogy a zebra helyett inkább a leágazó földutat választom. Épp sötétedett, amikor felnéztem az égre. Tiszta felhő volt az egész és rendkívül végtelen. Eszembe jutott, amikor régen a Colosso-s bulik után azon az úton ballagtunk hazafelé és hogy mennyire rossz volt érezni az apró kavicsokat a balerina cipőm alatt. Volt, hogy Mr. Big felkapott és cipelt, amíg ki nem értünk a rendes útra, én meg csak ordibáltam röhögve, hogy tegyen már le. Persze olyan is volt, amikor csak hátul kullogtam egyedül, mert már megelőzött a társaság, én meg nem tudtam sietni a vékonytalpú cipőben. Vagy amikor hülyültünk a hóban, illetve az is, amikor D.-vel visszamentünk, mert eszébe jutott, hogy még maradt az egyik bokorban pia. Most pedig egyedül voltam az érdekes, régi emlékeimmel, a végtelennek tűnő égbolttal és épp próbáltam meggyújtani a cigimet, ami persze a nagy szélben nem akart összejönni. Megálltam egy pillanatra, próbáltam kizárni a gondolataimat,a jelenre koncentráltam és vártam a nagy rádöbbenést, hogy majd egy szélfúvással megérkezik a mindent megváltoztató döntésem, végre rádöbbenek arra, hogy mit szeretnék és megelőzöm azt, hogy elkövessek egy fatális hibát. A hidegrázáson  és a 200 forint engedményen kívül persze nem kaptam semmit. Nem lettem gazdagabb semmivel, maximum egy gyenge megfázással. Vagy talán csak nem veszem észre az üzenetet? Lehet jobb lenne, ha egyedül maradnék egy ideig...

 

 

... Elvégre néha pont arra van szükségünk, amitől a legjobban félünk. Ez számomra jelen pillanatban pedig a magány.

Kell is, meg nem is. Szeretem, vagy csak szeretném szeretni? Vagy szeretném, ha ő szeretne? Ideje eldönteni, hogy én kit, mit és kitől mit szeretnék.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://malyvacukor.blog.hu/api/trackback/id/tr572754096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása