Talán túl érzékeny vagyok. Talán elkéstem már mindennel. Talán démonok lakoznak bennem és lebénítanak.
Persze csak képletesen, mert van két lábam, két kezem és szerencsére megfelelően segítenek a mindennapokban. A lelkemre viszont olykor hatalmas súly nehezedik, amit képtelen vagyok elbírni. Szeretnék könnyíteni rajta, de nem lehet. Elkéstem vele. Fiatal voltam, önző és tehetetlen. Most pedig együtt kell élnem a tudattal, hogy gyengeségem fájdalmat okozott Neked és nem lehetsz már velem.
Segíteni szerettem volna, de nem tudtam. Segíteni szeretnék mindenen és mindenkin ami, vagy aki beteg, fájdalmakkal küzd és egyedül érzi magát. Szeretném elhinni, hogy ezzel nem vagyok egyedül, és talán közösen megválthatjuk ezt a mérgezett világot.
Mindemellett szeretnék hinni abban, hogy megbocsátasz. Hogy Te odafenn nem vagy önző és tehetetlen.Hogy tudod, hogy ha Te most nem mentesz meg, nem lesz képes rá senki. Soha.
