Tudjátok, az életben semmi sem tart örökké, és erre a halál a biztosíték.
Mivel nekem a semmi túl tág fogalomnak minősült, kicsit át kellett formálnom, hogy passzoljon a nézeteimhez, tehát most úgy néz ki, hogy a szeretet örök. Ezzel viszont nem szabad visszaélni, sem félreérteni.
Mint tudjuk az élet rövid, mégsem olyasmivel töltjük az időnket, amit szeretünk, és nem is azokkal, akik belopták magukat szívünkbe. Hogy miért nem? Kifogás a munka, a távolság, stb., pedig ezek talán csak mondva csinált érvek. Mára a legtöbb embernek fontosabbak az anyagiak, mint az érzelmi tényezők, illetve a szeretteik. Lusták lettünk szeretni?
Talán még nincs túl késő, de azt nem árt tudni, hogy egy autó, egy ház, egy drága vacsora, vagy egy dögös ruha egyetlen betegségre sem lehet gyógyír, és senkit sem hozhat vissza a halálból...
