Létezik valahol egy ajtó, melyhez nagyon hosszú út vezet. Ugyan sárkánnyal nem kell megküzdeni, de elég rögös, olykor veszélyes, tele van bökkenőkkel. Csalfa, mert van egy szakasz, ahol minden édes, még csokiszökőkút is van eperrel, feltűnik az a bizonyos mézesmadzag. Aztán egy elkerülhetetlen szakadék szélén találod magad, majd jön a cirkusz.
Néha azt kívánod bárcsak el se indultál volna az úton, aztán keresed a kiutat. Hátat fordítasz, vagy egyszerűen leugrasz a szakadékba.
De rájössz, hogy nincs menekvés. Elgondolkozol azon, hogy milyen jó volt, amikor megláttad az édes oldalát, majd azon, hogy miért akartad feladni, amikor nem csak a pokolba juttatott el, de a mennyben is jártál.
Úgy döntesz folytatod. Nem hátrálsz többet, magabiztosan tartasz előre. Már csak pár lépés és meglátod az ajtót.
(Kulcs a lábtörlő alatt!)
Helyezd be a zárba, fordítsd el, nyomd le a kilincset és kerülj beljebb.
Gratulálok! Sikeresen eljutottál a szívemhez! Helyezd magad kényelembe, ugyanis egy jó időre biztos helyet találtál...
