Nem nagyon gondolkodtam a dolgon, amit most részletezni fogok, egy angol óráig, amin az emelt szintű érettségire gyakoroltunk. Kaptam egy kérdést, aminek az a volt a lényege, hogy mi a legfontosabb számomra egy kapcsolatban. Nem akartam órákig kattogni a dolgon, rögtön válaszoltam is, hogy a bizalom. Ugyanis tudom milyen, hogy ha harmónikusan szerepel, azt is, hogy milyen ha eljátszák, azt pedig szintén tapasztaltam már, hogy mennyire rossz elveszíteni mások bizalmát. Szeszélyes vagyok és van, hogy elfelejtek gondolkozni, pedig úgy lettem nevelve, hogy mindig számolni kell a következményekkel, illetve hogy szigorúan csak olyan dolgokat tegyek, amiket én is el tudnék viselni. Ezeket az alapszabályokat nem egyszer szegtem meg. Talán még értelen vagyok, vagy voltam... Vagy egyszerűen csak nem érdekelt az egész, és mindig ott volt az a bizonyos "legjobb védekezés a támadás" jelszó, amit sürgősen el kellene felejteni, mert már többször bebizonyosodott, hogy egy oltári nagy baromság. Aztán lehet, hogy csak nálam nem működött.
Néha kicsit tartok attól, hogy kapok egy üzenetet: "Beszélnünk kell, elédmegyek 6-ra!" Aztán leülünk az első padra és kezdődik minden előről. Egy ugrás, egy óra, egy doboz cigi és mindennek vége...
