"Ne bízz meg bennem!"
Mindig azt hiszem, hogy vége, aztán rájövök, hogy mégse. Hát megint itt tartok, úgy tűnik. Várható volt, de naiv vagyok, nincs mit tenni. Na jó, persze, hogy van... Csak tudnám mit. :) De mégis honnan tudjam, te sem tudnád. Mert ki kell, hogy ábrándítsalak, te sem tudhatsz mindent...
Nem vártam tőled semmit, mégis kaptam valamit. Amit aztán vissza is vettél... Nem szeretném, ha összezavarnál. Biztos nem volt szándékod, csak még még sosem sikerült kiismerném, megértenem téged. Így jártam! :)
Ne mond, hogy hiányzom, ha kedvetlen vagy, mikor találkozunk. Ne keress, ha konkrétan kijelented, hogy nem bízhatok benned és bántani fogsz. Miért tervezz velem előre, ha később jön valami és inkább rólam mondasz le? Ne mond, hogy megváltoztál, ha az új éned csak 2 hétig van jelen, aztán ugyanúgy sétálsz el tőlem nem törődöm módon, ahogyan a "nagy átváltozás" előtt tetted. Ne mond, hogy mindig itt leszel nekem, ha csak felajánlod magad. Tudom, hogy szükséged van rám. Fontos vagy nekem, szeretném, ha önmagad lennél. Velem vagy nélkülem. Ennyi.Én tényleg változtam. Hogy milyen irányban? Kaphatsz egy esélyt, hogy rájöhess! Az már a te dolgod, hogy élsz-e vele vagy sem...
Hogy miért zavar ennyire, ha fura vagy, mikor nem szeretnék a barátságodon kívül semmit? Ami azt illeti, én sem értem. Mindenesetre biztonságban érzem magam melletted, és önző módon örülök, hogy visszakaptam egy kis darabot a múltból.
El kell, hogy foadjalak így, ahogy vagy. Ugyanis kettőnk közül még mindig én vagyok a hülyébb... :)
