Régen mindig utáltam a vasárnapokat. Mindig hamar véget értek, unalmasak voltak, másnap suli volt, és Anyu is ment dolgozni.
Aztán volt egy időszak amikor kimerülten végig lustálkodtam az egészet, de ha egésznap egyedül voltam, mindig magányosnak éreztem magam, estére kezdtem bedepizni.
Mostanra az egyik kedvenc napom. Már nem érdekel, hogy vége a hétnek, boldoggá tesz a gondolat, hogy munka után végre találkozunk Biggel :), és felvettünk egy új szokást, elmegyünk vacsorázni.
A hétfőket természetesen még mindig szívből utálom.
