Szép környék. Ti féltek, engem megnyugtat.Én itt nőttem fel, emlékek sokasága köt ide.
Az első még talán a babakocsiból. "Ági, a Paprét nem a világ közepe!" Anyukám mégis előszeretettel tologatott itt engem, elvégre a nap is sütött, a fák alatt pedig kellemes hűvös volt. A sok pad, régen állítólag mindegyik mellett volt egy kuka, mi meg most szanaszét dobáljuk a csikkeket. A sok kánya, akik folyamatosan rikácsolnak, vagy épp eltalálják a cipőmet, mi meg csak röhögünk...
Mert minden itt kezdődött és talán itt is ér majd véget...
