Szerelmes levélre vágytál, ám ez csak francia krémes... Azért jó étvágyat! ;)
Szóval... Nem győzöm megköszönni, hogy vagy nekem. Nem csak egy egyszerű hímnemű, aki életem része, hanem A Férfi. Nem egy kisfiú, aki szeret fogócskázni, meg bújocskázni, hanem egy úriember, aki mindent megtenne, hogy boldog legyek mellette. Nem mintha bármit is tenned kellene, ugyanis a puszta lényed, a jelenléted eufóriával tölt el, még akkor is, ha csak lélekben, mert most legalább 60 km választ el minket egymástól. Melletted én is nő lehetek, a kislányos szeszélyeimmel együtt...
Nem bírom felfogni, hogy lehetsz ilyen... Sugárzik belőled a jóság, nekem Te vagy a legjobb.
Köszönöm, hogy vagy, köszönöm, hogy lehetek Neked, köszönöm Anyukámnak, hogy egyáltalán lehetek, és mivel az Ő érdeme is, hogy ilyen lettem, ezt is kötelességem megköszönni.
Mert te elfogadsz így, ahogy vagyok, az összes hibámmal együtt és még értékelsz és szeretsz is...
I won't let you go...
