Sajnállak, mert...
nagyjából átérzem min mész keresztül.
nem tudom, hogy van-e melletted egyáltalán valaki, ugyanis a "gyerekeid", vagy ki tudja mik vagyunk mi neked, nincsenek.
tudom mennyire genyge vagy, és ha csak fele annyira lennél erős, mint én, végig tudnád csinálni.
Szeretnék segíteni, de szemtől szemben nem menne. Elítélhetsz, kívánhatsz a pokolba, szó nélkül tűrném, de arra mindig emlékezz, hogy valamit valamiért. Mert nem tudhatod, de engem ennek függvényében neveltek. Amit nyújthatok és segítségedre lehet, az egy példakép. Felnézhetsz rám. Mert még csak 20 vagyok és nem 50, és túlzás lenne azt állítani, hogy egyedül csináltam végig, de én végig csináltam. Nem panaszkodtam, hogy nem fogom bírni, mert tudom, hogy örökre velem lesz... Nem folytottam semmibe a mélységes fájdalmam, én túléltem. Mert két lábon állok a földön. Itt az idő, hogy kipróbáld milyen és őszintén remélem, hogy menni fog. Ha másból nem, talán erőt meríthetsz abból, hogy másoktól hallod, hogy jól vagyok, és talán hamarosan te is jól leszel. De ennél többel nem szolgálhatok...
Talán csak azért, mert a név kötelez. De részemről ennyi.
